Augusztus vegen 10 napot toltottem otthon. Ezuttal nem mentem le Miskolcra, a szulovarosomba, hanem az elso ket napot a Balcsin toltottem anyukammal. Kb 12 eve nem jartam arrafele szoval ideje volt tiszteletemet tenni a magyar tenger partjan.
Monika baratnomeknek van Almadiban egy kis nyaralojuk es kedvesen felajanlotta hogy megszallhatunk ott par ejszakara. Elso nap kicsit korbeneztunk ott, ettunk egy nagyon finom langost is, majd ugy dontottunk felfujjuk a taroloban levo biciklik gumijat es atmegyunk a 'szomszedos' Balatonfuredre.
Tekerunk tekerunk, szuperul erezzuk magunkat, alig van emelkedo. Anyu elvezi a szabadsagot es szo szerint kiabalja hogy FREEDOM! FREEDOM! En meg csak nevetek rajta :-)
Anyu meg ekkor jo eroben :-)
Kedvunk nem szottyan, hisz van idonk, szabin vagyunk, suhanunk! Jon is mar a kovetkezo falu/varoska... Tabla mondja: Alsoors! Most akkor mi van? Hol van Fured? Mindegy, ugy dontunk megyunk tovabb.
A kovetkezo mar B.fured kell hogy legyen! Tekerunk, tekerunk.... semmi. Persze mindezt 35C fokban tesszuk itt-ott kisebb emelkedon. Viz fogyoban. Falu vagy varos sehol. De gondoljuk hogy a kovetkezo telepules mar tuti B.fured lesz! Anyu mar felfedezni vel a tavolban egy hotelt ahol o mar tutira megszallt.... Kozeledunk. Varostabla: Csopak! Csopak????? Megallunk, osszenezunk, majd kicsit osszeomlunk. Lehet ma mar nem is erunk oda? Jo fele megyunk egyaltalan? Vegul ugy dontunk, hogy ha mar eddig eljottunk akkor megyunk meg egy falut. Csopakon megszivjuk viszont mert a bicikli ut U vonalban kikeruli a telepulest a to fele, igy az ut meg hosszabb. Utkozben talalunk egy terkepet amin vegre meglatjuk hogy az irany jo, es Balatonfured mar csak 'egy kopes'. Lefotozom, hatha jo lesz meg valamire visszafele. Ujult erovel fel a bringakra es irany a kovetkezo varos, ami .... Balatonaracs. Vegulis azert csak odaerunk. Juhejj!
Fureden maszkalunk a parton, en fotozgatok, majd valasztunk egy jonak gondolt ettermet vacsorazni. A kaja vegul nem a legjobb, bar a pincer meg rosszabb, de legalabb pihenunk. Jol eluldogelunk ott, elvezzuk a nyugit, a lemeno napot. A lemeno napot??? wtf!? Indulni kell vissza hisz hosszu az ut, sotet lesz egy ora mulva, nekunk meg nincs lampank!
Fizetunk, majd fel a biciklikre es huzas haza... Gondoljuk mi... viszont a korabbi ket oras ut es az azutani lazulas sajnos betett mindkettonknek. Amint felulunk a biciklikre tudjuk hogy baj van. A hatsonk igencsak sajog es meg ket oras ut van elottunk. Azt rogton eldontjuk, hogy a Csopaki U kerulot ezuttal levagjuk. Itt jon nagy hasznunkra hogy a telefonommal lefotoztam azt a terkepet.
Sikerul is elnavigalni magunkat mellekutcakon, kb 10 percet tuti megtakaritva ezzel. Ilyenkor minden perc szamit ugyebar hisz versenyt tekersz a rad szallo ejszakaval.
A gyotrelmes visszauttol megkimelek mindenkit. Lenyeg hogy nagyon hosszu volt az ut, nagyon fajt a fenekunk, vizunk semmi nem marad csak epp annyi amivel vegszukseg eseten fellocsolom anyut vagy o engem. Es igen vegul csak rank esteledett. Utkozben a bogarak szo szerint bombaztak minket, arcunkba ezerrel szalltak. Nagyok is. Egy a torkomban landolt. Kohogtem fel orat, mert megakadt. Meg jo hogy a Balcsin nem a csotanyok repdesnek este mint Texas-ban, hanem csak a cserebogarak... :-)
Azt talan mondanom sem kell hogy anyu visszafele mar egyaltalan nem kiabalta hogy FREEDOM, FREEDOM! Inkabb, hogy HELP, HELP! :-)
Tanulsag:
1. elore nezd meg milyen messze van a celallomas
2. ne delutan 3-kor indulj neki egy 2x2 oras bicikli turanak
3. ha megis, akkor idoben indulj vissza hogy meg sotetedes elott visszaerj. foleg ha nincs lampad
4. ha nincs lampad es tudod hogy mar nem ersz haza sotetedes elott, illetve hulla vagy!!!! es van vasut, akkor HASZNALD! (erre akkor jottunk ra amikor mar Almadiban jartunk)
Osszessegeben azert tok jo volt, de total nem vagyunk formaban egy ilyen uthoz :-)
