R.I.P. Bailey

Nem irtam miota elmentunk nyaralni es ennek sajnos meg van az oka. Mint ahogy az a cimbol is kiderul Bailey, az 'oroszlanmacska' (ahogy testverem kislanya hivta) mar nincs velunk... Aki nem erti mit lehet sirni egy allat elvesztese miatt azt kerem, hogy ezt a bejegyzest inkabb el se olvassa. Valamint szeretnem elore bocsatani azt is hogy ez egy reszletes es hosszu bejegyzes lesz. Eloszor nem akartam reszletezni de ez megiscsak az en blogom es ugy erzem ezt le kell irnom.... magamnak. Nem muszaj tovabb olvasni. Aki megis ugy dont elolvassa annak koszonom.

Augusztus 31-en jottunk meg a nyaralasbol, ahol Bailey is velunk volt (magarol a nyaralasrol majd kulon bejegyzesben irok kesobb).  Azon a hetvegen meg nem tunt fel semmi kulonos. Kedden vettem eszre hogy nem iszik es csak konzervet eszik (azaz szaraz eledelt amit napkozben boven rendelkezesere allt es normal esetben szereti, azt most nem ette). Ennek megfeleloen az almot sem hasznalta renszeresen, csak egy nap egyszer, ami macskak eseteben szinte lehetetlen. Arra gondoltam, hogy szegenykenek szorulasa van (bar furcsalltam mert pisi sem volt szoval nem igazan ertettem mi ez). Vartam ket napot, de valtozas nem tortent igy felhivtam a dokit. Gyenge hashajtot ajanlott amit a patikaban meg is vettem rogton. Meg ket nap eltelt de valtozas tovabbra sem volt lathato. Ezert dontottem ugy kovetkezo reggel hogy munkaba menet elviszem az allatorvoshoz egy beontesre, hogy szegeny jobban erezze magat. Nem a szokasos orvos rendelt aznap de vegulis ez mindegy. Meg a delelott folyaman hivott ez az uj orvos, hogy o nem erzi tapintasra hogy a vegbelben lenne valami igy nem ad neki beontest viszont javasolta hogy egy tudo es hasi rontgent csinaljunk mivel a legzese nagyon gyanus. Na ennek egyaltalan nem orultem, de azert remenykedtem ... Kicsivel ebed utan hivott ismet hogy meg van a rontgen eredmenye es szeretne szemelyesen megmutatni illetve elmagyarazni hogy mit lat, mikor tudok bemenni. Termeszetesen egy oran belul ott voltam... Tudtam, hogy ebbol jo nem sulhet ki de arra amit a rendeloben hallottam nem szamitottam...

Eloszor nem tul konkretan fogalmazott es meg tartottam is magam, hisz nem voltam tisztaban azzal amit mondani akar valojaban... Aztan amikor rakerdeztem hogy mennyi ideje van hatra, esetleg egy ev? .... akkor megrazta a fejet es halkan annyit mondott, hogy amennyiben szuksegem lenne egy ugyeletes orvosra a hetvege alatt akkor az xy helyet ajanlja es hogy valoszinu mar a hetfot nem eri meg Bailey. Ekkor esett le mit is latok magam elott kivilagitva a falon....

A rontgenbol kiderult sajnos, hogy Bailey tudeje mar csak kb 15%-on funkcionalt. A bal oldalt teljesen tele volt tumorral a jobb oldali meg epp hogy eleg volt arra hogy valamelyest tudjon lelegezni (az also kepen a jobb oldali tudonel latszik ketto sotetebb resz. Na az az ep resz, a feher a tumor. Bal oldalinal nincs is sotet resz mar). Ekkor persze en mar bogtem... Illetve egesz uton hazafele es azota is....

Sajnos ahogy az orvos megjosolta, Bailey allapota rohamosan romlott. Meg pentek delutan mikor hazahoztam az allatorvostol kapott egy rohamot es teljesen lemerevedett, eldolt az oldalara es kb 15 masodpercre elvesztette az eszmeletet. Azt hittem ott rogton vege, de a szive meg vert es ha szaporan is de lelegzett. Aztan magahoz tert de latszott nem a regi. Aznap este nem sokat aludtunk.

Szombat reggel meg abban remenykedtem hogy az orvos tevedett es meg birja majd Bailey. Sajnos szinte orankent romlott az allapota. Majdhogynem egesz nap aludt. Ha megsem, akkor viszont csak ult es bamult maga ele vagy a semmibe.

Parszor rajott a szokasos fulladasi rohama is (lentebb ezt meg kifejtem). Del korul felhivtuk az orvost hogy tajekoztassuk a fejlemenyekrol, illetve megkerdezzuk hogy szerinte Bailey-nek vannak e fajdalmai es ha igen mit tanacsol. Egy harmadik doki volt bent a rendeloben aznap. Miutan megnezte a rontgen felveteleket azt tanacsolta hogy ne varjunk sokat. Mondta, hogy ok akkor mar csak kb egy orat vannak nyitva, de ha akarunk most menni akkor rendben. Ha inkabb varnank meg akkor megadja egy masik allatorvos telefonszamat es fel is hivja oket hogy ellassa oket a szukseges informacioval. Ugy dontottunk hogy egyelore maradunk, nem volt egyikonk sem felkeszulve arra ami elkerulhetetlenul de elottunk allt ... A nap hatralevo reszeben itthon voltunk Bailey-vel, figyeltuk hogy alakul allapota. Vegig aludt, neha valtoztatva a helyet. En egyfolytaban kepeket es videokat nezegettem rola ugy hogy o mellettem aludt kozben simiztem es beszeltem hozza. Szegenykem csak aludt es pihegett. Szornyu erzes volt tudni hogy nincs sok hatra mar.

Sotet volt mar amikor kikeretzkedett a kertbe. Kimentem vele had elvezze picit a friss levegot. Ult ott is maga ele bamult leginkabb. Aztan maszkalt picit es egyszer csak eszrevett egy nagy bogarat a fa keritesen kb masfel meter magasan. Nevettem rajta, hogy meg ilyen betegen is milyen jatekos... kar hogy mar ereje nem volt semmihez. Bevittem kis ido elteltevel, gondoltam megetetem, most hogy jobb formaban van biztos fog enni is. Alig ertem be vele a konyhaba es tettem le a foldre mikor latom hogy rogyik ossze ismet ugy mint elozo nap. Kiabaltam kozben Rob-nak hogy jojjon mert Bailey-nek megint rohama van. Szornyu volt latni ahogy lemeredve fekszik az oldalan, szemei tagra nyitva de tudni hogy nem lat minket. Ezuttal kb 30 masodpercig tartott a roham, de hosszabbnak tunt. Azt hittem mar nem ter is magahoz. Vegul megiscsak feleszmelt, de lattuk hogy szenved szegeny. Valoszinu azert kapta ezeket a rohamokat mert mar nem jutott az agyba eleg oxigen, ami volt az a szivhez es az egyeb szervekhez voltak elegendoek. Este tiz ora korul hivtam fel az ajanlott allatorvosi ugyeletet es kertem idopontot toluk masnap (vasarnap) reggel 9 orara.... Nem kivanom senkinek hogy ezt az erzest atelje, szornyu volt. Persze bogtem vegig, alig ertettek mit mondok. Azon az ejjel nem a haloszobaban aludtunk (en mondjuk nem sokat aludtam), hanem a nappaliban, hogy kozelebb legyunk hozza ha esetleg segitsegre van szuksege ejszaka. Ketszer volt fulldoklasi/kohogesi rohama de viszonylag rovidek voltak.

Vasarnap (9/9/12) reggel 7.30-kor keltunk hogy legyen idonk elkeszulni es ne rohanjunk. Sajnos igy is hamar eltelt az ido es 8.40-kor mar indulni kellett. Rettenetes erzes volt tudni hogy hova megyunk. Amikor megerkeztunk mar vartak. Bekuldtek egy kisebb vizsgalo terembe majd elvittek Bailey-t hordozostol hogy beadjanak neki egy kabitoszert amitol szinte teljesen bealszik, de meg el. Ezutan visszahoztak hogy tudjunk meg vele lenni egy picit. Az olemben volt vegig, csak simiztuk, beszeltunk hozza es sirtunk. Mi mast tehettunk volna. Tudtuk hogy mar csak szenvedett szegeny es jobb lobb lesz igy, de megis nehez volt felfogni az egeszet. Aztan feltettem a vizsgaloasztalra es kertem ollot hogy a szorebol vaghassak le emlekbe. Nem sokkal kesobb jott az orvos hogy beadja az injekciot. Nagyon rendes volt. Megvarta mig keszen voltunk (mar amennyire kesz lehetsz ilyen esetben) es csak akkor kezdett hozza, amikor szoltam hogy rendben van. Ekkor az asszisztens megfogta Bailey fejet (tartotta) es a doki beadta az injekciot a jobb elso lababa (kanulon keresztul a venaba). Par masodperc mulva Bailey feje lassan lehajlott ezzel orok alomba szenderult ahol mar nem kellett kuzdenie minden levegovetelert... Itt vannak kulonfele szolgaltatasok persze amelyek kozul kertem egy agyag/keramia talplenyomatot, illetve hogy a hamvait egy urnaban juttassak vissza hozzam. Ezen sokat gondolkoztam, de vegulis azert dontottem e mellett mert igy legalabb tudom hogy nem dobjak ki szegenyt a legkozelebbi szemetdombon a legyeknek. Igy en majd kivalasztok egy adott helyet ahol szetszorjuk majd a hamvakat, mar ha vegul nem ugy dontok hogy megtartom egy darabig... Majd kiderul.


A vasarnap totalis depresszioban telt. Probaltunk ezt azt csinalni de minden gondolatom Bailey volt. Rob elment az elelmiszer boltba a hetre bevasarolni es hozott egyuttal nekem viragot hogy jobb kedvem legyen.

Vegul irtam egy sms-t a fonokomnek hogy nem megyek hetfon dolgozni. Kellett az az extra nap nekem egyedul. Vegig fotokat rendezgettem Bailey-rol es valogattam ossze az alabb lathato fotoalbumhoz, illetve videokat neztem rola. Ugy orulok annak hogy sok fotot es videot keszitettem rola amig lehetett, igy barmikor megnezhetem azokat. Szep ido volt kint de csak annyira mentem ki hogy behozzam a postat. Kedden mar mentem dolgozni de kihuztam magam a reggeli meeting-rol es a napot valahogy atveszeltem. A kollegak nagyon rendesek voltak, persze a hozzam kozelebb allok mind tudtak mi a helyzet. Mikor hazajottem a garazsajtonal egy gyonyoru vaza viragcsokrot talaltam. Elkepzelni sem tudtam hogy ki kuldhette. Aztan a kiserolapot elvolvasva kiderult hogy az az allatorvosi rendelo kuldte ahol vasarnap voltunk (nem az ahova altalaban jartunk). Tisztara meghatodtam, hisz csak ezen egy alkalommal jartunk naluk.

Aztan ha jol emlekszem csutortokon kaptam egy szep lapot attol az allatorvosi rendelotol is ahova altalaban jartunk es ahol diagnosztizaltak Bailey-t. Mindharom doki irt bele szemelyes uzenetet, hisz mind ismerte Bailey-t es tudtak mennyire megrazott a dolog (hisz vagy lattak eloben vagy telefonban hallottak hogy sirok stb).

 Kedden az egyik kollegam meghivott ebedelni (fizette), egy kollegano pedig csutortokon hozott sajat sutesu 'pecan pie'-t hogy felviditson. Komolyan mondom annyira jol esett.

Hogy azota hogy telnek a napok? Nehezen. A munkahelyen meg el is vagyok, de hazajonni nehez hisz itt minden Bailey-re emlekeztet. Tudjatok peldaul amikor nyitom a bejarati ajtot es lassan teszem mert hogy ott van a macska, de mar nem var ott, nem rohan elem, nem nyavog hogy ehes es de most rogton es azonnal adjak neki vacsorat, nem ul az olembe es rakja a nagy tapijat a kezemre stb.... Szoval a heten egyaltalan nem siettem haza munka utan. Probaltam ugy intezni hogy Rob erjen elottem haza. Nem mindig sikerult. Aztan a masik nehez idoszak az amikor mesz aludni es egyedul maradsz a gondolataiddal. Na akkor mar nincs menekves. Probalok fennmaradni ameddig csak birok hogy aztan ajultan essek az agyba de nem konnyu.

Kiegeszites: ma mentem az urnaert es a talpnyomatert. Ez volt a dobozban:


Egy kis hatter info: 2009-ben volt egy mellkas rontgene amit akkor azert csinaltak hogy megnezzek van e asztmaja mert akkortajt figyeltem fel arra hogy neha rajon egyfajta kohogesi/fuldoklasi roham hirtelen. Ekkor a doki asztmat allapitott meg es azota is arra szedett gyogyszert. Az utobbi honapokban megmondom oszinten egyre gyakrabban jott elo nala ez (naponta tobbszor) ezert a gyogyszeradagot novelni kellett. Valoszinu nem is asztmaja volt hanem mar harom eve elkezdodott nala a tudorak. Jol alcazta az biztos. Vegulis lehet hogy jobb is hogy nem tudtunk rola mert igy legalabb meg ez az utolso harom ev vidaman telt es nem temetesre keszulve.

11 eves volt Bailey. Egy menhelyrol hoztam el meg amikor New York-ban laktam, akkor volt harom eves. Nyolc vidam evet adott nekem. Koltozott velem het alkalommal!! Legutobb tobb napon keresztul kocsival a keleti partrol egeszen Texas-ba! Nem semmi egy macska volt en mondom, olyan belevalo fajta, vagany! Mindig mondtuk Rob-bal hogy biztos azt hiszi hogy kutya :-)

Igy szeretnek ra emlekezni es nem ugy ahogy az utolso kiszolgaltatott napokban lattam...

Alabb lathato egy fotokonyv amit a mult heten allitottam ossze es jon majd postan hamarosan. A FULL SCREEN-nel (jobb felso sarok) nezzetek mert ugy el is lehet olvasni amit irtam bele...

Click here to view this photo book larger

Az Oroszlanmacskaval...



Nagyon hianyzol, Bailey  :-(