Majdnem...

Nem sok kellett ahhoz, hogy ma reggel lehanyjanak a metron!! (bocs a nyers kifejezesert, de igy volt)

Kb 15 perce mentunk mar a metroval, amikor arra lettem figyelmes, hogy a velem szemben ulo no egyik keze a szaja elott van. Eloszor arra gondoltam, hogy almos es asitozik. Azert oda-oda pillantottam, mert kicsit pirosodott az arca. Nem telt bele fel perc es latom oklendezik egyet es a keze meg mindig a szaja elott... Gondoltam ennek a fele sem trefa, de nem alltam fel. A vonat megallt es en a no arcat furkesztem, hogy most hogyan tovabb? Szerencsere felallt es leszallt a vonatrol. Megfordultam, hogy utananezzek ... nem kellett volna... abban a pillanatban sugarban jott belole ... Tudom durvan hangzik, de ha nem szallt volna le siman telibe talalt volna.

Szerencses nap a mai!